Drága Barátaim, Betegtársaim!

Egy újabb év áll mögöttünk, melyet sikeresen megnyertünk a betegséggel szemben. Nagyon sokan közületek, felvette a rák által ledobott kesztyűt és nem adta fel! Derekasan harcolva a gyógyulás útjára lépett. Sokan sajnos nem fogadták el a segítséget, magukba fordultak, eltolva a segítő kezeket. Ők már nincsenek velünk, pedig ha velünk tartanak, közösségünk építő, segítő ereje, erőt adhatott volna nekik. Sok Meggyógyulhatsz egyesületi taggal beszélgettem és kérdeztem tőlük, miben segítenek nekik a klubnapjaink? Számos betegtársam elmondta, hogy amikor hozzánk érkezett nagyon maga alatt volt és amióta velünk van mindent könnyebben értelmez a betegséggel kapcsolatban. Megváltozott a szemlélete, könnyebben viseli a megpróbáltatásokat. Kedves Betegtársaim, ez is volt az egyik célunk. A segítés, a támogatás, a felvilágosítás. Kívánok minden régi és új Betegtársamnak sok erőt, jó egészséget a 2010. évre. Soha nem szabad feladni, küzdeni kell, még akkor is ha reménytelennek tűnik! Ezt ne feledjétek! Mondon ezt nektek öt év küzdelmei, 104 infúziós és két és fél hónapos gyógyszeres kezelés után, mert tudjátok, nem a pálya széléről osztom az észt,  én is "ott vagyok a szeren".

Sorstársi üdvözlettel,

Dobolyi László Elnök 

Elmúlt egy év

Elmúlt egy év és itt vagytok újra,

hideg  van, a fák zúzmarától sújtva,

utcák,  terek szépen felhintve sóval,

ti pedig harcban az alattomos kórral.

Tél után a tavasz, esélyitek nőnek,

tudtok már örülni a bárányfelhőnek,

madarak hangjai, késő esti zápor,

a jövőtől is vártok, nem csak ám a mától.

Pár hónap és itt a nyár,

akaratban nincs határ,

elviselni mindent tudtok,

biztos is, hogy meggyógyultok.

Eljön az ősz s végre valahára,

mosolyt  csal ki mindenki arcára,

halállal  szemben győzelmes életek,

én  pedig boldogan szurkolok értetek.

2010.01.06.  Enzsöl